Himnusz
Himnas

Himno natos
Nacionalinis šios šalies himnas Vengrija
Dar žinomas kaipáldd meg a magyart
Dieve laimink Vengrus
A magyar nép zivataros századaiból
Iš sunkių amžių Vengrijos žmonėms
Žodžių autoriusFerenc Kölcsey, 1823
KompozitoriusFerenc Erkel, 1844
Himnas nuo1844

Himnusz (lietuviškai Himnas) – muzikinė, poetinė malda yra oficialus Vengrijos himnas. Pagal pirmos eilutės tekstą dar žinomas kaip daina Isten, áldd meg a magyart (Dieve laimink Vengriją). Jis buvo priimtas 1844 m. ir pirmasis posmas yra atliekamas oficialių ceremonijų metu. Himno žodžiai buvo sukurti 1823 m., autorius Ferenc Kölcsey, nacionalinis Vengrijos poetas. 1844 m. buvo paskelbtas konkursas sukurti dainos muzikai, turėjęs platų atgarsį visuomenėje.[1] Jį laimėjo Ferenc Erkel, nors egzistuoja ir mažiau žinomos muzikos versijos. Himno žodžiai ir muzika Vengrijos konstitucijoje įtvirtinti 1990 m.[1]

Szózat (lietuviškai Atsišaukimas) – daina turinti tautinio himno statusą. Sukurta 1836 m. Mihály Vörösmarty. Tradiciškai Himnas yra giedamas ceremonijos pradžioje, o Atsišaukimas pabaigoje.

Vengrijos himno žodžiai nėra įprasti šio žanro kūriniams, nes vietoj tautinių vertybių garbinimo, Himne meldžiamasi Dievui. Kadangi himne minimas Dievas, Komunistinėje Vengrijoje būdavo atliekama tik muzika be žodžių. Buvo bandyta Atsišaukimą paskalbti valstybinių himnu, tačiau idėjos atsisakyta.

Eilės redaguoti

Himnas

Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bõséggel,
Nyújts feléje védõ kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendõt,
Megbûnhõdte már e nép
A múltat s jövendõt!

Õseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hõs magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szõlõvesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bûneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villamidat
Dörgõ fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktõl rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Gyõzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág, és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.

Vár állott, most kõhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak vérébõl,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hõ szemébõl!

Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védõ kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendõt,
Megbûnhõdte már e nép
A múltat s jövendõt!

Atsišaukimas

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet hogy annyi szív
Hiában onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Himno skulptūra redaguoti

 

2006 m. gegužės 7 d. atidengta skulptūra skirta Himnui Budakesči miestelyje, netoli Budapešto. Skulptūroje ratu išdėstyta visa poema, lyg nukreipiant ją į centre stovinčią dviejų metrų aukščio bronzinę Dievo figūrą. Arkose virš skulptūros 21 varpas, kuriais gali būti atliekama muzikinė himno versija. Lėšos skulptūros pastatymui, 40 milijonų florintų (apie 500 000 litų), surinktos iš visuomenės aukų.[2]

Šaltiniai redaguoti

  1. 1,0 1,1 „The National and historical symbols of Hungary“. Suarchyvuotas originalas 2015-01-31. Nuoroda tikrinta 2009-07-27.
  2. „Valiutų konvertavimas“.

Nuorodos redaguoti